Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A megye nagy versenye

2011.02.09

     Amikor Szonja, Karolina és Juli épp lovagolni indultak meglátták, hogy Anna az Ezüst Nyereg Lovasiskola  tulajdonosa és vezetője fut feléjük 3 borítékot lóbálva a kezében. Mivel rajtuk kívül senki sem állt az ösvény előtt tudták, hogy nekik akar mondani valamit.

  - Hú de jó, hogy megvártatok! – mondta kifulladva. – Ez nektek jött. A Megye Nagy Versenye szervezőitől jött.

  - Én meg már azt hittem,hogy… -  próbált viccelődni Juli, de még befejezni sem tudta nagy viccét amikor Karolina közbeszólt.

   - De hát miért kaptunk levelet tőlük? Csak azok kapnak levelet, akiket meghívnak a versenyre! – Karolina elgondolkodott ezen.

    Szonja már nem bírta idegekkel, megkérdezte Annától melyik levél az övé, és felbontotta, hogy végre fény derülhessen a titokra.

     Szonjának még a szája is tátva maradt!Meg se tudott szólalni amíg Juli türelmetlenkedő hangon megszólalt.

- Szerintem Szonja jobb lenne ha becsuknád a szád mert még belerepül a sült galamb és jó lenne ha már végre velünk is közölnéd a levél tartalmát!- Juli Szonjára nézett türelmetlenül.

- Őőő, bocsi de még én sem hiszem el amit látok! – pislogott Szonja. – De végül is ha hagytok, hogy gyűjtsek egy kis erőt felolvasom- vigyorgott.

Szonja kihúzta a papírt ami inkább külsőre egy esküvői meghívóhoz hasonlított de kívül egy csomó vágtató ló volt a sarokban, fölül középre kivolt írva nagy nyomtatott betűkkel, hogy meghívó és alatta pedig az állt, hogy A Megye Nagy Versenye.

Szonja nekiállt az olvasásnak.

- Tisztelt Szonja!

Örömmel értesítjük önt,hogy miután több nagyobb versenyt megnyert lovával Goldieval gondoltuk eljött az ideje,hogy rajthoz állhasson lovával és végig futhassa a 40 km-es távot.

A versenyre szeptember 6-án kerül sor.

Üdvözlettel: A verseny szervezői

        A többiek csak tátották a szájukat kivéve Annát aki elégedetten nézett Szonjára. Szonja viszont rögtön nevetni kezdett amint meglátta Karolina és Juli kábultan ébredtek föl a tátott szájjal való bambulásból amikor meghallották Szonja nevetését.

        - Még a szádon se merjed kiejteni azt,hogy berepülhetett volna a számba a sült galamb!- fenyegetőzött Juli.

        - Szerintem csajok olvassátok el ti is mi van a borítékotokban. - tanácsolta Anna.

         Karolina és Juli, Anna tanácsára elolvasták amit a boríték tartalmazott. Ők is meghívót kaptak. A szöveg ugyan az volt, igaz miért is találjanak ki minden meghívottnak más-más szöveget. Karolina, Juli és Szonja csak abban különbözött,hogy mindháromban más-más nevek voltak. Szonjáéban Szonja, Karolináéban Karolina és Juliéban meg Júlia. Meg még az volt a különböző bennük,hogy a lányok lovainak a nevei voltak benne. Szonja Goldie nevű lováé, Karolina Ördög nevű lováé és Juli Arany nevű lováé.

          Ekkor azonban egy lószállító gurult be az udvarra.

- Hát ez meg ki a szösz? – kérdezte Juli.

- Jajj, a fenébe! – ütött a homlokára Anna. – Teljesen elfelejtettem,hogy ma hozzák az új lovat! Ebben a nagy örömben teljesen megfeledkeztem róla!

- Segítsünk esetleg valamit? – nézett Karolina kérdőn Annára.

- Á, dehogy is, menjetek inkább lovagolni. Szegény lovak itt álltak majdnem félórán át és már így is olyan életuntan legelésznek szegények,nehogy már ez miatt újból vissza kelljen vinni őket az állásukba! – közölte velük Anna

- De ha tényleg szükség van segítségre akkor csak szólj – mondta Szonja, majd elindították lovaikat majd elügettek.

Szegény lovak már annyira elunták magukat fű legelés közben,hogy most úgy megindultak volna egyet vágtázni,hogy még a lovasaikat is elhagynák legszívesebben. De a lányok visszatartották őket és megígérték nekik,hogy majd ha egy kicsit beljebb értek lehet majd vágtázni.

Szonja nagyon elgondolkodott. Még mindig nem volt képes felfogni,hogy meghívták erre a versenyre. Igaz is hiszen hát elég sok versenyt nyertem meg Goldieval fogathajtásban és díjlovaglásban is egyaránt. De ezek nem olyanok mint a terep versenyek, Goldie nem erre való. Ezt a verseny szervezőinek is tudniuk kellene. Vagy talán ők úgy gondolták képes lesz rá? Lehet,hogy van esély…

- Szonja! Elaludtál?? – rázogatta meg a barátnőjét a nyeregben Juli. – Már azt hittem elájultál vagy valami!

Szonja úgy megijedt ,hogy majdnem leesett Goldie hátáról.

- Jól vagyok, jól vagyok!- hadarta Szonja. – Csak elgondolkodtam.

- De hát micsodán? – kérdezte Juli.

- Azon drága barátném,hogy Goldie egy Fríz kanca aki eddig csak fogathajtásban és díjlovaglásban versenyzett és, hogy egyáltalán nincs esélyünk a nyerésre mert Goldie Fríz ló és nem Angol telivér! – mondta Szonja inkább magának mint Julinak.

- De Szonja! Gondolkodj csak! A verseny szervezői se bolondok! Ők is tudják,hogy Goldie Fríz ló de szerintük van esélyed a versenyben, azért is hívtak meg! – okoskodott Karolina. – De gondolj csak bele. Nézd meg, Ördög is csak egy Appaloosa. Neki sincs valami nagy esélye! Arany pedig egy Lipicai, ő is inkább fogatló!Egyikünknek sincs esélye ha így nézzük a dolgokat! Hinnünk kell magunkban és a lovainkban, hogy sikerülni fog! Nem így kell hozzáállni a dologhoz, hogy úgysincs esélyünk!

- De Karolina! – mondta Szonja. – Ki tudja milyen lovak lesznek ott, ha lesz ott egy Angol telivér akkor tuti is,hogy ő fog győzni!

- Nem akarok közbeszólni a veszekedésbe lányok, de 40 kilométeres távot kell végig futnunk, úgyhogy ez inkább arról szól,hogy hogyan tudjuk beosztani a erőnket ahhoz,hogy a végén hajrázhassunk!Szóval itt teljesen ugyanolyan esélyekkel indulunk. Ha egy Angol telivér rögtön uzsgyi megindul, egy idő után úgyis elfárad és akkor lemarad a végére. És különben is! Van még kereken 1 hónapunk,hogy felkészüljünk! – magyarázta el Juli.

A két lány elgondolkodott. Hisz végül is Julinak igaza van! A verseny arról szól majd,hogy hogyan osszuk be az erőnket és az energiánkat. És tényleg! Van még kb. egy hónapunk,hogy felkészüljünk!

Közben észrevették, hogy fölnyergelt lovas nélküli ló vágtatott őrülten feléjük.

- Úristen! Kié ez a ló?? – kiabálta Juli, majd gyorsan arrébb ugrott Arannyal.

 - Nem tudom, de meg kéne állítani! – mondta Karolina, aki szintén arrébb ugrott Ördöggel.

- Majd én elkapom! Ti addig keressétek meg a gazdáját! – kiáltotta Szonja, és egy hirtelen mozdulattal megfordította Goldiet és utána vágtatott.

A ló riadtan és szélsebesen száguldott a lovasiskola felé. Szonja hamar utolérte, elkapta a kantárszárát és jó erősen megrántottam amitől a ló hirtelen lefékezett. A ló zihált és csak úgy habzott a verejtéktől a nyaka.

- Hó, jól van, jó fiú. – nyugtatgatta Szonja. – Minden rendben.

Azzal fogta és elindult vissza a lovasiskolába vele.

 

- Karolina van nálad telefon? – kérdezte Juli.

 - Van. De minek az? – vette elő Karolina a telefonját.

- Szerintem könnyebb lenne a keresés ha ketté válnánk, és ha valamelyikünk megtalálná a lovast akkor azt tudnánk jelezni egymásnak. – mondta Juli.

- Ok! – vágta rá gyorsan Karolina és elindultak keresni a lovast.

 

Szonja egész úton azon törte a fejét, hogy vajon honnan ilyen ismerős neki ez a ló. A ló egy sárga hannoveri csődör volt.

- Hiszen ez Lancelot! – csapott a homlokára Szonja.

Hamar odaértek a lovasiskolába. Anna nagyon megijedt amikor meglátta Szonját Lancelottal. Szonja mindent elmesélt neki.

- Szerintem Szonja, nyergeld le Goldiet csutakold le és hagyjad had pihenjen egy kicsit. – mondta Anna.

- Ok, de utána fölhívom Karolinát és Julit,hogy megtalálták-e a lovast. – válaszolta Szonja.

Hamar végzett Goldieval, ki is takarította a boxát és egy jó nagy adag szénát adott neki. Miközben Goldiet nézte ahogy mohón eszi a szénát egy nyerítést hallott a szomszédból. Odament megnézni ki az új jövevény hiszen eddig senki sem volt Goldie szomszédjában. Egy gyönyörű Gidrán kanca nézett rá hatalmas barna szemeivel.

- Hát szia! Szóval te vagy az új paci! – köszönt neki Szonja. – Te aztán nem semmi paci vagy!

- Hé! Mit csinálsz a lovammal?? – kérdezte valaki Szonja háta mögött.

- Őőő, bocsi csak most vettem észre,hogy lakó van a lovam szomszédjába és köszöntem neki. Ő a te lovad? – kérdezte Szonja az idegentől.

- Igen az enyém és Jane a neve, én meg Szandra vagyok. – mutatkozott be Szandra.

- Én meg Szonja. – mutatkozott be Szonja is. – Versenyzel vele valamilyen sportágban?

- Igen. Díjugratásban és különböző terepversenyeken. – válaszolta kurtán. – Ja és meghívtak A Megye Nagy Versenyére!

- Nahát!Képzeld engem is meg a barátnőimet is. – mesélte Szonja.

- Ez a Fríz ló a tiéd? – kérdezte Szandra.

- Igen és vele fogok majd versenyezni, a barátnőimnek, Karolinának Appaloosa lova van és Julinak meg Lipicai lova, ők velük fognak versenyezni.

- Nem mintha lenne valami esélyetek ilyen lovakkal – felelte Szandra, majd sarkon fordult és kiment az istállóból.

Szonja csak bámult utána és úgy gondolta, Szandra lesz az egyik legfőbb ellenfele a versenyen.

          Juli összevissza vágtázott a fák között amikor egy nyögést hallott. Rögtön lefékezte lovát és fülelni kezdett. A nyögést újra hallotta és elindult a hang irányába. Meglátott egy fiút akinek vérzett a feje és próbált lábra állni.

Juli leszállt Arany nyergéből.

Mikor közelebb ért rögtön megismerte a fiút.

- Zsolti!! – kiáltotta Juli. – Úristen! Hát veled meg mi történt?

 - Lancelot jól van? Nincs semmi baja? – kérdezte ijedt hangon.

- Igen, biztos jól van. Szonja utána vágtatott, bizonyára már biztos,hogy a boxában pihen. De mi történt veled? – Juli aggódott.

- Nem is tudom pontosan. Az ösvényen vágtáztunk. Lancelot egyszer csak hirtelen lefékezett és fölágaskodott. Föl se készültem rá. Utána már csak arra emlékszem,hogy hátra estem. Aztán minden elsötétült. – mesélte el a sztorit Zsolti.

- Biztos amikor leestél Lancelotról beverted valamibe a fejed és ettől elájultál. – mondta Juli. – Na gyere segítek fölszállni Aranyra aztán visszamegyünk a lovasiskolába. Csak előbb felhívom Karolinát,hogy megtaláltalak.

- Na akkor indulhatunk is. Karolina azt mondta ő elindul vissza.

Juli nagy nehezen fölsegítette Zsoltit a nyeregbe és elindultak. Miközben Juli Arany mellett sétált elképzelte,hogy Szonja amikor meglátja Zsoltit elkezd jajjgatni,hogy mi történt vele stb., stb.

Szonja és Zsolti ugyanis már 2 éve jártak. Amikor Zsolti új volt a lovasiskolában Szonja volt az aki mindent körbemutatott neki, bemutatta neki a lovakat…Úgy összebarátkoztak,hogy később már együtt jártak lovagolni is és néhány versenyre is. A vége meg természetesen az lett,hogy úgy összebarátkoztak,hogy abból lassan már szerelem lett és ez a szerelem még mindig tart.

Amikor Juli besétált az istállóban, elmosolyodott mert az történt amire számított. Szonja majdnem elájult amikor meglátta Zsoltit. Anna is odajött és kérdezte Zsoltitól,hogy elvigye-e az orvoshoz megvizsgálni nincs-e baja.

- Nem köszönöm, nincs semmi bajom! – próbálta lerázni Zsolti az aggodalmaskodókat.

- Nem tudom mit kell egy ilyen kis semmiség miatt ennyit aggodalmaskodni – flegmáskodott Szandra

Juli és Karolina csak bámulták a lányt aki úgy fennhordta az orrát mint egy báró.

- Pszt. – sugdolózott Juli Szonjának. – Ki ez a csaj?

- Ő Szandra az új lány. Olyan mint egy csörgőkígyó és képzeld, ő is fog versenyezni velünk. – súgta vissza Szonja.

- Úristen! – kiáltott föl hirtelen Juli.

Mindenki fölnézett rá. Juli amikor észbe kapott nagyon elvörösödött.

- Bocsi – hebegte gyorsan.

Szegény Szonja olyan nevetőgörcsöt kapott tőle,hogy lekellett ülnie az egyik kockabálára ha nem akart elájulni.

Csak Szandra volt az aki nem nevetett ugyanis nem csak Szonja de a többiek is nevettek, de ők nem Julin, (Juli megkönnyebbülésére) hanem Szonján.

- Micsoda egy bolond népség – mondta Szandra, majd kivezette lovát az istállóból és ellovagolt.

Karolina miután abbahagyta a nevetést az órájára nézett.

- Jézusom! Már ennyi az idő? Nekem most sürgősen haza kell mennem. – indult Karolina a táskájáért.

- Hú, tényleg nekem is kell mennem, te nem jössz Szonja? – kérdezte Juli.

- Most nem megyek mert ki lovagolok egy kicsit Goldieval vágtázunk egy kicsit gyakorlásképp. – válaszolta Szonja.

- Hát ok. – mondta Juli, és Karolina után ment.

- Na sziasztok! – mondták sztereóban

- Sziasztok csajok! – kiáltotta utánuk Szonja miközben Goldiet nyergelte.

5 perc alatt kész lett Goldieval, majd nyeregbe pattant és elindultak. Egy darabon még csak ügettek bemelegítés képen és azután elindultak vágtába.

Amikor már az erdő közepén jártak Goldie hirtelen lefékezett és hátra csapta a füleit. Nyerített egyet ami egy rémült nyerítésnek hangzott és utána fölágaskodott. Szonja épp,hogy meg tudott kapaszkodni. Miután Goldie földet ért és Szonja is fölegyenesedett valami olyat halottak amit jobb lett volna ha nem hallanak. Egy farkas üvöltését hallották egész közelről.

- Szóval őt érezted meg! – mondta rémülten Szonja Goldienak.

Szonja gyorsan megfordította Goldiet és már vágtattak is vissza az ösvényen. Ekkor azonban egy farkas ugrott elő a bokrok közül és egyenesen utánuk futott. Szonja hallotta ahogy mögöttük lohol a farkas.

De pont abban a pillanatban amikor Szonja megfordult volna,hogy megnézze a farkast pont akkor érezte,hogy Goldie elhagyta a patkóját. Nem tudta mit tegyen de ha nem állítja meg Goldiet akkor akár örökre is lesántulhat.

Tehát nem tehettek mást mint,hogy megálltak.

Szonja hallotta ahogy a farkas közelebb jön. Ha most nem száll le a nyeregből akkor a farkas rájuk veti magát. Ha már lent van a földön úgy talán több esélyük van a farkassal szemben. De ha sikerül is elüldözniük a farkast akkor is még veszélyben vannak hiszen a farkasok nem is járnak egyedül, és még túlságosan bent vannak az erdőben. Ha szélsebesen elvágtatnának talán megmenekülnének de így, hogy leesett Goldie patkója, csak sétálni tudnak. Jajj, hát most meg mi legyen? Szonjának csak úgy kavarogtak a gondolatok a fejében, észre se vette,hogy a farkas már milyen közel ért.

Ekkor azonban egy lövést hallott. Rémülten hátrafordult a nyeregben,hogy a saját szemével is lássa, hogy mi történt. Az út végén Szandra állt ott a lovával. Goldie hátsójánál pedig egy farkas feküdt. Szonja érzett némi sajnálatot az állat iránt hiszen nagyon szerette az állatokat de tudta,ha nincs Szandra, esélye sincs. Mire megfordult,hogy megköszönje Szandrának, Szandra már el is ment.

Szonja leszállt a nyeregből és lassan elkezdte vezetni Goldiet. Nem sietett nehogy Goldienak valami baja legyen. De az az egy biztos volt, elkell hagynia az erdőt minél hamarabb.

Az út elég sokáig tartott mivel hát Goldieval jó messze elvágtáztak. De Szonja inkább egész úton gondolkodott. Hogy került farkas az erdőbe? Hiszen erre a környékre nem jellemzőek. Vajon volt még több farkas is? Ha eltudta volna ijeszteni akkor az elmegy a többi farkasért? A farkas pontosan Goldie háta mögött feküdt. Ha Szandra nem lövi le lehet,hogy már ugrott volna? De mit keresett Szandránál egy puska? Annyit gondolkodott,hogy már észre se vette,hogy épp bőrrel visszaért a lovasiskolába.

Bevezette Goldiet a boxába, meglepetésére Jean már a boxában volt úgyhogy Szandrának is itt kellett lennie valahol mert hát akármilyen gonosz is ezt meg kell neki köszönnie. De az első az volt,hogy lenyergelte Goldiet. Lecsutakolta és adott neki friss szénát. Utána elment Anna irodájába közölni Annával a híreket.

- Ez hogy lehet? – elmélkedett Anna – Jobb lesz ha senkit se engedünk az erdő közelébe. Ha nincs Szandra akkor lehet,hogy neked véged van. És az a fránya patkó is most esett le! Föl is hívom a patkoló kovácsot, majd holnap kap egy új patkót Goldie.

- Ő, tényleg. Most jutott eszembe, nem láttad Szandrát? Megszeretném köszönni neki amit tett. – mondta Szonja

- Igen láttam amikor visszajött Jeannel de azt kell,hogy mondjam, hogy nem volt nála puska. Nem lehet,hogy alaki mással találkoztál? Amúgy meg Szandra már hazament. – közölte Szonjával a választ Anna.

- Biztos,hogy vele találkoztam. De akkor honnan volt az apuska? – mondta Szonja,inkább magának mint Annának.

- Na de most megyek is, majd holnap találkozunk. – mondta Szonja majd elköszönt.

Hazafele menet egyfolytában azon gondolkodott ,hogy vajon honnan szerezte Szandra a puskát, még azt se vette észre,hogy valaki integet neki, amikor elment az ember mellett az már kiabált neki és erre Szonja is visszatért a valóságba. De a meglepődéstől még a szája is tátva maradt amikor meglátta ki kiabált neki,hogy álljon meg.

- Na végre megálltál! – mordult Szonjára Szandra.

- Bocs. Csak elgondolkodtam valamin, amúgy meg mit akarsz? – kérdezte Szonja.

- Itt a lovad patkója. – nyomta Szonja kezébe a patkót.

- Kösz. Ja és azt is kösz,hogy megmentettél a farkastól. Honnan szerezted azt a puskát? – szögezte neki a kérdést Szonja.

- Mindig magamnál hordom. Bocs de most indulok. – azzal el is indult.

- De amikor az istállóból elindultál nem volt nálad! Akkor meg honnan szerezted? – kiáltotta utána Szonja, de választ már nem kapott.

Szonja amikor hazaért, már az ajtóban elhatározta, hogy nem mondja el az anyjának a farkasos sztorit mert még képes lesz neki megtiltani,hogy elmenjen lovagolni, amilyen aggodalmaskodó. Azzal be is ment a házba.

- Szia anya! Megjöttem! – köszönt édesanyjának Szonja. – Bocsi, hogy sokáig voltam de edzettem Goldieval ugyanis van egy nagyon jó hírem!

- Szia Szonja! Már oda akartam telefonálni, hogy mikor jössz már. Na és mi az a nagyon jó hír? – kukucskált ki a konyhából Szonja anyja Annamária.

- Meghívtak a Megye Nagy Versenyére! – kiáltotta nagy örömmel Szonja.

- De hisz ez csodálatos! – ölelte meg lányát Annamária.

- De viszont én most fölmegyek, lepihenek egy kicsit. – mondta Szonja, ásítva egyet majd fölment az emeletre a szobájába.

 

Másnap

 

Szonja már kora reggel az istállóban volt. Adott egy kis szénát Goldienak és kiment,hogy megnézze a lovaglóórát amit Anna tartott. Anna ugyanis nagyon jó lovasoktató volt.

Szonja tekintete azonban egy másik karámra terelődött ahol épp valaki egy gyönyörű sárga lóval ugratott át akadályokat. Amikor közelebb ért megismerte a lovast aki nem más volt mint Szandra. Szonja nem akart odamenni de viszont kíváncsi volt Szandra tehetségére. Elbújt egy bokorban és onnan figyelte a lányt. Meglepetésére Jean Szandra lova nagyon föl volt dobva ami nem természetes a lóra.

Később amikor Jean már a boxában volt és Szandra is elment mert valami dolga volt akkor Szonja belopódzott Jean boxába és megvizsgálta a lovat. Miután kiment a boxból visszament Goldiehoz.

- Na pacikám, jól gondoltam amit gondoltam, és ez a Szandra nem tisztességes egy lovas! – súgta örömmel a lova fülébe.

Körülbelül egy negyed óra múlva már Karolina és Juli is megjött. Amikor kiakasztották a kabátjukat a fogasra, a hirdetőtáblán egy közleményre lettek figyelmesek amelyen ez álllt.

 

Minden lovasnak!

 

Farkas veszély van az itteni erdőben ezért megkérek mindenkit, hogy ne menjen az erdő közelébe lovagolni, bármilyen balesetek elkerülése érdekében.

 

Köszönettel: Anna a lovasiskola vezetője és tulajdonosa

 

Karolina és Juli döbbenten néztek egymásra, majd aztán elindultak Szonja felé.

- Szia Szonja! – köszöntek Szonjának.

- Sziasztok csajok! – nézett föl Szonja aki épp Goldiet készítette elő a patkoláshoz.

-  Goldieval meg mi történt? – mutatott Karolina Goldie patkó nélküli patájára.

Szonja mindent elmesélt nekik, még a találkozást is Szandrával hazafelé menet.

- Én már egyből sejtettem, hogy ez a lány valami nagyon fura egy csaj! – állapította meg Juli.

- És nem hiszitek el, hogy mit láttam reggel! – mondta Szonja.

Így hát azt is elmesélte, hogy látta Szandrát ugratni és Jean elég fura volt és miután Szandra elment, Szonja átvizsgálta Jeant. Azt is elmondta Szonja,hogy mit állapított meg!

- Szóval doppingolta! – fakadt ki Juliból a düh.

A lányok már körülbelül fél órája lovagoltak mire találtak egy olyan helyet ami nincs közel az erdőhöz és úgy tudnának beszélgetni,hogy más ne hallja őket.

- Hangosabban nem lehet? – mordult rá Szonja.

- Szegény ló! – sajnálkozott Karolina. – De az még egyáltalán nem biztos,hogy sokszor csinálja ezt vele!

- Épp ezt kell kiderítenünk. – töprengett Szonja.

- Ha ezt sokszor csinálja, akkor szegény ló teljesen tönkremegy! – bosszankodott Juli. – De ha bizonyítékot is találunk majd akkor azzal legalább majd ki diszkvalifikáljuk a versenyből!

- A verseny itt most egyáltalán nem számít! – csitította le Julit Szonja – Az számít,hogy azt derítsük ki,hogy milyen fajtát használ! És minél előbb lekell állítanunk, de hogyan?

- Mint ahogy mondtam ha lesz bizonyítékunk is akkor kizárhatjuk a versenyből és az akkor elég nagy csapás lesz neki és elég lesz ahhoz,hogy abbahagyja! – türelmetlenkedett Juli.

- Még nem tudom, hogy mit tegyünk de mindenesetre nagyon figyeljétek, jó csajok? – Szonja körbenézett.

- Igenis főnök! – ugrott talpra Juli.

Azzal a lányok fölpattantak lovaikra majd egy kis gyakorlás után visszamentek a lovasiskolába, ahol Szandra lova már rég a boxban állt.

Juli és Karolina kimentek megnézni a lovaglóórát, Szonja még nem végzett Goldie kipucolásával de miután végzett úgy gondolta beles Jeanhez hátha még mindig doppingolva van. Szonja azt hitte,hogy Szandra már elment de ez nem így volt.

- Mit művelsz a lovammal? – ordított Szonjára Szandra.

 Szonja azonban nem ijedt meg.

- Azt hitted,hogy nem veszem majd észre,hogy a lovad doppingolva van? – Szonja nagyon dühös volt. – Ha nem hagyod ezt abba kizáratlak a versenyből!

- Ó, de meg ijedtem! Tűnj el a lovam boxából de nagyon gyorsan! – lökdöste ki Szonját Szandra.

- Úgy is találok majd bizonyítékot és akkor véged! – Szonja nem adta fel, de mivel neki volt több esze úgy döntött inkább kimegy megnézni a lovaglóórát.

- Ó, az a kis kígyó! – Juli nagyon ideges lett amikor Szonja elmesélte mi történt.

- Szerintem szólni kéne Annának! – mondta Karolina.

Szonja ment,hogy beszéljen Annával.

- Anna? – kopogott be az irodába Szonja.

- Bejöhetsz! – hallatszott Anna válasza az ajtón belülről.

- Bocsi,hogy zavarlak de beszélnünk kéne… - kezdte Szonja.

Azzal Szonja elmesélt mindent a reggeli ugratás gyakorlástól a veszekedésig.

- Úgy tűnik jobb lesz ha elbeszélgetek Szandrával. – mondta Anna, a homlokát ráncolva.

- Én akkor most megyek is. – mutatott Szonja az ajtó felé.

- Ok, szia! Köszi, hogy szóltál! – köszönt el Anna Szonjától.

Szonja, Karolina és Juli épp akkor indultak haza ebédelni amikor Anna szólt Szandrának,hogy beszélniük kell.

Ebéd után Szonja volt az első aki visszaért az istállóba. Amikor bement Goldiehoz a boxba egy kis fehér valamire lett figyelmes lent a földön amire egy kő volt rárakva. Szonja kihúzta a fehér valamit és megállapította,hogy az egy cetli. De amikor megfordította és elkezdte olvasni a tartalmát még a lélegzete is elakadt a döbbenettől.

-           Hát én ezt nem hiszem el! – dühödött fell Szonja – 2 nap múlva verseny és ez a mocsok még fenyegetőzni mer nekem!

-           Szerinted ezt ténleg Szandra írta? – kérdezte Juli és egy cseresznyét tömött a szájába – Igaz is, megvolt rá az oka,hogy ezt írja.

-           De hát akkor is! – kiabálta Szonja – Hogy mer nekem ilyet írni,hogy szálljak ki a versenyből a lovam érdekében!

-           Csak nem azt akarod mondani, hogy ez az állatkínzó kígyó bántani akarja Goldiet ha nem szállsz ki a versenyből? – tűnődött Karolina.

-           Hát Szonja! Én a helyedben nem szállnék ki a versenyből és mindent megtennék, hogy Goldienak semmi baja ne legyen és utána meg a versenyen csak úgy nyelné a port amikor te és Goldie elvágtattok mellette! – Juli diadalmasan nézte Szonját.

-           Hát mindenesetre alszok rá egyet és úgy döntök, de az biztos,hogy ezt megmutatom Annának! – azzal Szonja fogta magát és felszállt Goldie nyergébe.

A lányok is fogták magukat és elindultak Szonja után. Amikor visszaértek Szonja megmutatta a cetlit Annának aki megígérte neki,hogy odafigyel majd Goldiera is meg Szandrára is. Utána hazaindultak mind a 3-an.

Másnap reggel Szonja amikor lement reggelizni megütötte a fülét valami. Bement a nappaliba ahol a tv-ben éppen a versenyről számoltak be és bemutatták a versenyzőket is. Volt egy kép Szonjáról és Goldieról is. Szonjának ekkor eszébe jutott a fenyegetés. Nem is reggelizett meg fogta magát, felöltözött és amilyen gyorsan csak tudott elment a lovasiskolába.

Amikor odaért, nagyon megkönyebbült mert Goldienak semmi baja nem volt.

Anna ment oda hozzá:

-           Szia Szonja! – köszöntötte – Délután átgondoltam ezt az egészet és úgy gondoltam itt maradok éjjelre. Hát jól is tettem mert éjfél tájt jött valaki aki Goldie bokszához indult. Amikor odaért én előjöttem, el akartam kapni de gyorsabb volt és elszökött.

-           Nő volt? Vagy férfi?

-          Nő volt sőt inkább egész fiatal lány.

-           Szandra! – nagyon mérges volt Szonja – Hát én megölöm ha bármi baja esik a lovamnak!

-           Hát szerintem baja igencsak nem fog esni Goldienak mert szerintem te egész nap vele akarsz lenni és éjjel meg már úgyis el lesz különítve a többi versenyző lóval együtt és oda éjjel még a gazdák se mehetnek be.

-           Jaj, Anna, hogy neked mennyire igazad van! – Szonja nagyon örült de rögtön elgörbült a vigyora amikor meglátta Szandrát.

-           Fölemelt fejjel mint valami pudli úgy lépdelt be az istállóba.

Szoja, Karolina és Juli egész nap csak a lovaikkal voltak. Este Szonja egy kicsit idegesen feküdt le de aztán hamar elaludt és az idegessége is elmúlt.

Reggel már nagyon energikus volt. Megreggelizett és aztán az egész család elindult a verseny helyére. Szonja ott aztán rögtön el is indult Goldiehoz és elkezdte fölkészíteni ugyanis 10 órakor már rajtoltak. Karolni és Juli is ott voltak, sajnos még Szandra is akinek a lován megint látszott,hogy doppingolva van.

-           Ez mekkora állatkínzó! – súgta Szonja Goldienak.

Hamar elment az idő. A versenyzők felsorakoztak a rajt előtt.

-           Felkészülni… - kiáltotta az indító - …rajt!

Azzal leengedte a zöld zászlót.

Az összes lovas megpróbált az élre kerülni mintha rendes lóversenyen lennének. Szonja azonban rendes vágtában ment Goldieval ugyanis tudta, hogy a lovak előbb—utóbb elfáradnak és lelassulnak és akkor ő letudja majd őket előzni. De túl lassan se mehetett mert akkor nagyon lemaradna. Karolina és Juli is követték a példáját de ők azért előrébb jártak mert ők is a rajtnál megugratták lovaikat. Szonja egy kicsit gyorsított Goldieval és már most sokkal előrébb kerültek megelőzve Karolniát és Julit meg még egy idegen lovast. Szonja jól gondolta, a többi ló egyre jobban fáradt és lassult, ő meg szép lassacskán egyre gyorsabb tempóban előzte le őket. És akkor meglátta Szandrát. Nagyon gyorsan vágtattak, de a lova már nagyon fáradt volt. Egyértelműen látszott rajta,hogy Szandra túlhajszolta. De ekkor Szandra is meglátta Szonját.Egyre közelebb irányította a lovát Goldiehoz és próbálta letolni őt az útról. Már igencsak közel voltak a vasúthoz ahol épp jött a vonat. Szonjának muszály volt lerázni Szandrát aki pálcájával már megpróbálta Goldiet megütlegelni. A vonatot is látta. Ekkor Szonjának támadt egy ötlete ami igencsak kockázatos és veszélyes volt.  Gyorsabb tempóra ösztökélte Goldiet aki egyre gyorsabban vágtatott. A vonat mingyárt az úthoz ért, Goldie meg a vasúti átjáróhoz. Méggyorsabban vágtatott. Épp,hogy csak egy hajszálnyira voltak a vonnattól amikor az előtt sebesen átvágtattak. Szandrának muszáj volt megállnia ha nem akart matrica lenni a vasúton. Szonja még most is gyorsan vágtatott Goldieval mert a vonat teherhordó volt és most épp nem voltak vagonjai. Ha lelassított volna újból utolérte volna Szandra. Már elég régóta vágtáztak. Goldie már kezdett kimerülni és Szonja lelassította, muszáj megtartania Goldie erejét majd a hajrában. Már a felén túl voltak. Szonja egyszer hátrapillantott de se Julit, se Karolinát nem látta. Hála Istennek még Szandrát se. Szonja látta,hogy az út szélén ott áll egy autó ain szirénák villognak és valamit kiabálnak. Szonja nem értette de bizonyára a többi lovas se mert a paták dübörgésétől nem lehetett érteni. Szonja hamar rájött,hogy mit is kiabáltak az emberek. Egy hatalmas kidőlt farönk volt az úton amit nem lehetett kikerülni. Szonja amíg közel nem ért addig méregette és úgy gondolta,hogy megkíséreli,hogy átugratja. Épp jókor rugaszkodott el és úgy átrepültek Goldieval a fa fölött,hogy azok a lovasok akiknek megkellett állniuk mind tátott szájjal nézték. Már nagyon kevés volt vissza. Talán már csak pár kilométer. De újból ott volt Szandra. Igencsak fölzárkózott. Az utolsó kilométereket már fej-fej mellett haladva tették meg.Szandra ugyanúgy próbálkozott mint a vasútnál. De Szonja is próbálkozott, nehogy még az út szélén kössenek ki Goldieval. Szandra ekkor egy hatalmasat suhintott Goldie farára a pálcájával ami Goldienak nagyon fájt úgy hogy fájdalmában felnyerített. De Szandra ezt nem tette jól, mert Goldie úgy nekilódult, hogy Szonja észre se vette,hogy áthaladtak a célon annyira próbálkozott,hogy Goldiet lelassítsa.Amikor végre megálltak mindenki odafutott hozzájuk,hogy gratuláljanak. Ekkor vágtatott be a célon Karolina és Juli is. Ők is odamentekek Szonjához és Goldiehoz.

Szonja nagyon boldog volt! Goldienak meg úgy a fejébe szállt a dicsőség,hogy felágaskodott és egy hatalmasat nyerített!

 

 

 
 

 

Profilkép


Képgaléria


Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< December / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 113087
Hónap: 2281
Nap: 43